Mozgókép és Média ismeret

Vizsgakövetelmény ( Korábbi vizsgákat feltesszük folyamatosan)

AF3G3 Vizsga

1. Ki kicsoda?

Szereplő

Szerep	Színész
	Bryan Cranston
Skyler White
Jesse Pinkman
Henry "Hank" Schrader
	Betsy Brandt
Walter "Flynn" White, Jr.
Saul Goodman
	Giancarlo Esposito
Mike Ehrmantraut

2. Egészítse ki a táblázatot!

Évad

	Epizódok	Évadpremier	Évadfinálé
#1		2008. január 20.	2008. március 9.
#2		2009. március 8.	2009. május 31.
#3		2010. március 21.	2010. június 13.
#4		2011. július 17.	2011. október 9.
#5		2012. július 15.	2012. szeptember 2.

3. A szövegek alapján, nem hasonló, de ehhez igazodó 10 indokot magyarázattal kell megadni!

10. Egészen jól mutatja be a kristálymet-üzletet

Messze nem tökéletesen, de azért tényleg egész jól. A Washington Post összeállítása szerint a titkos szuperlaboratóriumok, a mexikói kartellek brutalitása és a pénzmosási kísérletek is viszonylag élethűen jelennek meg a sorozatban. Vannak ugyan pontatlanságok is, például az, hogy a kristály tisztasága valójában nem olyan fontos szempont a fogyasztóknak, mint ebben a sorozatban (közgazdaságtanilag fogalmazva, ez egy tipikusan rugalmatlan piac, vagy ahogy a Wire-ben mondják, itt akkor is többet keresel, ha rosszabbul teljesítesz, úgyis megveszik). És ami még fájóbb: a keresleti oldalról kimarad az is, hogy kristálymetet sokszor nem kifejezetten szétcsúszott vesztesek, hanem önmagukat szétdolgozó polgárok használnak. Ezzel együtt is, ha nem is realistán, de költőien ábrázolja az amerikai kisvárosokat megfojtó kirstálymet-piacot.

9. Egyre jobb és jobb

A második szezon első részét 2,9 millióan nézték meg. Az utolsó szezon első részét 5,9 millióan (amiben persze a letöltők nincsenek benne). Az összesített kritikusi értékelés szezonról szezonra kúszott feljebb, már bőven a túlértékelés-gyanús zónába. És ez nem véletlen. A sorozat dinamikáját adó jellemfejlődés (vagy éppen bukás) fokozatosan válik annyival komplexebbé és több rétegűvé, hogy a végére már bőven túlmutat egy átlagos sorozat keretein.

8. Ikonikus pillanatok

Egy sorozatnak kellenek jelenetek, képek, pillanatok, amik ugyan a saját kontextusukban a legerősebbek, de az erejük azon túl sem veszik el, és egyszerűen ott maradnak a néző fejében akkor is, ha már nem emlékszik pontosan a cselekmény minden szálára. A Breaking Bad eleinte is szolgált ilyenekkel, az utolsó szezonra pedig gyakorlatilag minden jelenet ilyen. Az én két kedvencem: amikor Waltert először kapja el annak az íze, hogy ő a király a környéken, és felesége, Sklyer jéghideg bejelentése a családi vacsora előtt.

7. Színészek

A sorozatot ért kritikák egy fontos része arról szól, hogy a női szereplők nem eléggé kidolgozottak. Ebben volt is valami a korábbi évadokban, de már biztosan nem igaz, ahogy Skyler átlakulása az ötödik szezon drámaiságának egyik központi kérdése lett. De a legfontosabb itt is a főszereplő, Bryan Cranston, akinek alakítása hosszú idő óta a legerősebb tévés jelenlét, bármelyik arcát mutatja éppen.

6. Bátorság

Bár a mainstream amerikai sorozatok már egyre kevesebb tabut ismernek, a Breaking Bad még ebben a mezőnyben is elég sok mindent megenged magának. Akár azt is, hogy mer lassabb lenni, vagy éppen amikor lassabb kibontakozást várna a néző, sokkal gyorsabb. Más szempontból itt ártatlan gyerekek halála sem tabu, ami pedig a legfontosabb, hogy a főszereplőjéből, akivel a nézőknek mégiscsak hosszú időn keresztül együtt kell élniük, mer olyan sötét és visszataszító alakot formálni, hogy a kezdeti együttérzésből a végére semmi se maradjon.

 

5. Ahogy kinéz

Az egyik legfontosabb szempont. A Breaking Badet egyszerűen öröm nézni, és ebben az esetben ez nem csak külsőség. Az új-mexikói tájképek szervesen illeszkednek a történetbe, a színek kombinációja pedig olyan fontos, hogy külön elemzések születtek arról, milyen színvilág mit jelent az egyes szereplők esetében. Egyszerűen nem tudom levenni a szemem a képernyőről, ami jól is jön az egyre sötésebb fordulatok között.

4. Utalások rendszere

Az a fajta kíméletlenül következetes realizmus, ami például a Wire sajátja volt, hiányzik a sorozatból, cserébe más logikát követ. A Breaking Bad nem realista nagyregény, hanem egyrészt költészet, már ha ilyen kategóriákban kell gondolkodni, másrészt úgy működik, mint egy számítógépes kalandjáték, amihez gondolkodni is kell. Minden egyes apró részlet számít, mindennek lehet jelentősége, néha egészen kis mozzanatok és gesztusok jelentenik a kulcsot ahhoz, hogy mi lesz a folytatás. Lehet persze csak elbambulva-tévézgetve is nézni, és akkor is átjön valami az erőből, de egészen más élmény, ha minden apró részletre odafigyelünk.

3. Szürreális humor

Anélkül, hogy lelőnénk bármit: csak a legutóbbi részben van egy jelenet, amiben alvilági kiskatonák meglátnak egy halom pénzt, és nem tudják kihagyni, hogy Dagobert bácsiként belefeküdjenek, és egy másik, amiben egy szereplő hidegvérrel lemészároltat egy csomó másikat, de a vér látványát már nem bírja, ezért megkéri segítőjét, hogy csukott szemmel kísérje el onnan. Hasonló pillanatokkal tele van a sorozat, olyannyira, hogy az egyik legvalószínűtlenebb mellékszereplő, a karikatúraszerű zugügyvéd Saul még külön minisorozatot is kap az AMC-től. Imádnivaló.

2. Következmények

Sok mindentől lehet jó egy sorozat, de ez az a pont, ami a legegyértelműbben elválasztja a nagyokat a közepesektől. A gyenge forgatókönyvírók nem törődnek azzal, hogy a szereplők döntéseinek következményei legyenek. Ők azok, akik történetszálakat előhoznak és elvarrnak akár egy epizódon belül, előzmény és következmények nélkül, amire aztán soha többé nem emlékszik senki, viszont telik vele a műsoridő. Ennek minősített esetei az értelmetlen, önmagukért való csavarok és cliffhangerek. Ez az, ami itt nem jellemző. A dolgoknak itt következményei vannak, az események nem múlnak el nyomtalanul - a sorozat alkotója, Vince Gilligan azt mondta, a hét szerző ezer órákon át ült és dolgozott azon, hogy sakktáblaszerűen kimatekozza, melyik lépésnek milyen hatása lehet. Egyszerűen jobb érzés egy olyan műsort követni, ami nem kezeli hülyének a nézőjét.

1. A főszereplő átalakulása

(Ezt nem feltétlenül érdemes elolvasni, ha még nem láttad.)

 4. A "vége teóriát" fejtse ki! Készítsen 3+1 sémát!

1. A Hamlet-séma

Az elmélet szerint a történet vége Shakespeare Hamletjét mintázza majd.

Ennek alapján Jesse Hamlet, aki meg akarja bosszulni az apafigura, Mike halálát az ő Claudiusán, Walton, aki titkolja a gyilkosságot. Szerepet kap a méreg, a sokszor előkerülő ricin, de ahogy a drámában, itt sem az kapja majd meg, akinek szánják. Talán Skyler lesz az áldozat?

2. A vadász és áldozat-séma

(személyes kedvenc)

Ennek alapján Walt mindig átveszi azoknak a szokásait, akiket megöli. Miután megölte a dílert a második részben, ugyanúgy vágja a szendvicset magának, ahogy ő kérte. Miután megöli Mike-ot, jéggel issza a whiskyt, ahogy ő, pedig korábban anélkül itta. Miután megöli Gus Fringet, egy törölközőre térdelve hajol a vécé fölé, ahogy ő tette (igaz, ezt nem látta, az utalás attól még működhet).

Mit láttunk a sorozat végét előrevetítő snittben?

• Walt olyan kabátban van, amilyet Jesse hord, és
• úgy töri magának szám formájúra a bacont születésnapján, ahogy a felesége szokta neki.

A következtetéseket le lehet vonni.

3. A csehovi fegyverek

Ez talán elég egyértelmű: olyan sok ideje van a színpadon néhány halálos fegyver – így a méreg, a gépfegyver és Jesse pisztolya – hogy ezeket előbb-utóbb használni kell.

+1 A Kutyaszorítóban-séma

Ez már tényleg sokkal inkább vicc, mint komoly lehetőség, és én személy szerint is kiszaladnék a világból, ha öt szezon gondos történetépítés után a csattanó egy Tarantino-film átértelmezése lenne, és szerencsére erre gyakorlatilag nincs is semmi esély. De a Breaking Bad-geekek elvetemültségét mégis jól mutatja, hogy ilyen elmélet is van:

 

Oldal: Mozgókép és Média ismeret
Mozgókép és Média ismeret/alapismeret/gyakorlat - © 2008 - 2025 - disnepmese.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat